2019. augusztus 24.,szombat
Címlap | Egyéb | Amikor a tanár az áldozat
Az is előfordult már, hogy egy tanár volt zaklatásnak kitéve

Amikor a tanár az áldozat

Arról ritkábban hallani, amikor a tanárt alázzák meg az iskolában. Pedig befolyásos, öntörvényű szülők pokollá tudják tenni a pedagógus életét. Esetemben ártatlannak tűnő szülői SMS-ekkel, üzenetekkel kezdődött a zaklatás és fél év elég volt ahhoz, hogy feljelentéssel végződjön.

Egy falusi kis iskolában tanítok több mint húsz éve. Mindig azt mondogattam, hogy velem már minden megtörtént, ami egy iskolában megtörténhet. Mekkorát tévedtem… Matematika–fizika szakos tanár vagyok. Soha nem voltak nagyobb konfliktusaim sem gyerekkel, sem kollégával, sem szülővel.

Tavaly kilencedikeseim voltak, az egyik diákom szülei (anyuka ügyvéd, apuka magánvállalkozó) kezdtek amolyan „helikopter”-szülőként viselkedni. A fiuk ugyan nagyon gyenge képességű, de barátkozó, kedves, közkedvelt gyerek. Azzal az indokkal, hogy szeretnének részt venni az iskola életében, amiben lehet, segíteni szeretnék a tanári kar munkáját, mindenféle ötletekkel jöttek: jobban kellene büntetni, ha valaki megszegi az iskolai rendtartást, az iskolán kívül se tűrjük meg, ha a helyi szórakozóhelyeken kiskorút látunk dohányozni vagy alkoholt fogyasztani. Kezükbe is vették a dolgokat, az egyik hétvégén ők maguk hívtak rendőrt néhány tanulóra az osztályunkból, akik az egyik fagyizó teraszán adtak kézről kézre egy cigarettát. Mint kiderült, otthon cigarettát találtak a fiuk szobájában, és ezt az osztálytársak rossz hatásának tulajdonították. A többi szülő felháborodott, nehezményezték, hogy az ő gyerekeiket helyettük „nevelik”, engem pedig megkértek, állítsam le őket. Ekkor kezdődtek a problémák.

A sikeres magánvállalkozó apuka és művelt ügyvéd anyuka előbb kioktatott az igazgatónő jelenlétében, hogy a „rossz oldalon állok”, majd hivatalos levelekkel kezdtek bombázni. Innentől kezdve folyamatosan bírálták a munkámat. Én lettem a felelős, amiért őket a többiek a fiuk jelenlétében csúfolták az osztályban, hozzá nem értő, hanyag, felelőtlen osztályfőnök lettem. Aztán már egyenesen az igazgatónőnek címezték a panaszaikat, később a polgármesternek írogattak.

Amikor a többi szülő számonkérte viselkedésüket a szülői értekezleten, azt mondták, beperlik az iskolát, mert a fiukat bántalmazzák a többiek, vicceket gyártanak a családjukról az interneten, és mi nem tudjuk kezelni a helyzetet. De ők az egész ügyvédi kamarát ismerik, és megnézhetjük magunkat. Többször aztán nem jelentek meg az iskolában, csak üzentek, hogy nem hagyják magukat megalázni. Szerencsémre minden diák, kolléga és szülő kiállt mellettem, de ezt sem bírták elviselni. Rágalmazás vádjával feljelentettek, azt állították, én hecceltem fel mindenkit.

A fiú elballagott, már nem a mi iskolánk tanulója, régen elfelejthetnénk ezt az egészet, de mondvacsinált indokokkal csak jönnek, jönnek még mindig a panaszlevelek. A rendőrségre beidéztettek már a volt osztálytársak közül is néhányat, az igazgatónőt is kihallgatták. Hiába tudom, hogy alaptalanok a vádjaik, úgy érzem, ennek a szerencsétlen ügynek sosem lesz vége…

Egy zaklatásnak kitett tanár

 

Diákszemmel a zaklatásról

A tanár nemcsak egy röpdolgozattal, hanem zaklatással is tönkre tudja tenni az ember életét. Kicsiny gimnáziumunk új igazgatót kapott egy harmincas informatikatanár személyében, és jött két új tanuló is, akik testvérek voltak, mögöttük pedig a minden hájjal megkent szülők, akik az iskolát a magángimnáziumuknak tekintették, és az igazgatóval közösen alakították kényük-kedvük szerint. Ez ment a tanév folyamán, május közepére tarthatatlanná vált a helyzet.

Az igazgató gyakorlatilag protektorátussá változtatta az iskolát. Senki sem tehetett semmit a beleegyezése nélkül, senki nem fogalmazhatott meg kritikát, és megtiltott minden iskolai rendezvényt, beleértve a versenyeket, az osztálykirándulásokat, még a múzeumlátogatásokat is. Ebben a fojtogató légkörben csak egy módját láttam annak, hogy kinyilvánítsam az összes diák véleményét: Plakátokat készítettem. Nem volt rajtuk semmi sértő, csupán párbeszédet kértem, és hogy ne egy család, egy-két diák kénye-kedve szerint működjön az iskola. Nem kellett sokat várni, hogy megkezdődjön a nyomozás. Hétfőn jelentek meg a plakátok, szerdán jelezte az osztályfőnököm, hogy az igazgató be fog hívatni. Öt perc múlva jött is az osztályba, és rideg hangon csak annyit mondott, hogy fáradjak le az irodájába.

Az igazgatóiban nem kertelt, az asztalra dobott egy plakátot és megkérdezte, én készítettem-e. Beismertem, ő meg azt ordította, hogy merészelem aláásni a tekintélyét és megvádolni. Csak annyit válaszoltam, hogy nincs a plakáton semmi sértő, azt kértem benne, hogy a diákokat meghallgassák. Üvöltve adta a tudtomra, hogy ezért ki fog dobatni az iskolából, bármibe kerül is. A java még csak ezután következett. Három és fél órán keresztül vallatott, egyedül, szülő vagy másik tanár jelenléte nélkül. Mindenféle kérdést tett fel az iskoláról, az osztálytársaimhoz fűződő viszonyomról. Szüleimnek ekkor még nem mondtam semmit. Másnap az igazgató összeterelte az iskolát, hogy beszéljünk a gondok megoldásáról. Tényleges diskurzusra nem került sor, azokat próbálta befeketíteni, akik egyetértettek velem. Ekkor határoztam úgy, hogy elmondom a történetet szüleimnek. Ők értesítették a további két megvádolt osztálytárs szüleit, és péntek reggel ott álltak velünk együtt az igazgatói iroda ajtajában. Az igazgatót meglepetésként érte, hogy elé merünk állni, és rögtön értesítette azt a bizonyos családot is, akik öt perc múlva megérkeztek, és osztották az észt nekünk és a szüleinknek. Végül édesanyám úgy határozott, hogy petíciót indít. Sikerült, kitessékeltük őket az iskolából. Az igazgató azóta ott tett keresztbe nekem, és mindenkinek, aki mellettem áll, ahol csak tudott. Ez ment a tanév végéig. A nyári szünet utolsó hetében megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy végül felmondott, és október végén ott is hagyta iskolát.

Ennek már lassan fél éve, ám néha még mindig kísértenek az élmények. Az igazgatói irodába nem merek bemenni, az új igazgatót is inkább kerülöm. Mély nyomot hagyott bennem az eset. Őszintén remélem, hogy sem nekem, sem másoknak nem kell még egyszer átélni azt, hogy az iskola a börtönükké változzon.

Egy zaklatásnak kitett diák

Forrás: Vasárnap

Ezt olvasta már?

A bántalmazók többsége szeretethiányos

Kutatások szerint a diákok 
15-20 százalékának van tapasztalata az iskolai bántalmazással. Milyen formái vannak, kiből …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.