2019. augusztus 24.,szombat
Címlap | Egyéb | Hamarosan eljön a YEAR ZERO?
A Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia harmadik helyezést ért el az Év ökológiai tette nevű versenyen, melyet Nagyszombat megye a környezetvédelmi világnap alkalmából hirdet meg (Fotó: NKA)

Hamarosan eljön a YEAR ZERO?

„Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász.”
(Serge Latouche)

Miért egy ilyen szokatlan címet választottam az írásomnak? Őszinte leszek: fel akarom kelteni a tisztelt olvasó érdeklődését.

Nagyszombat megye minden évben meghirdeti az Év ökológiai tette versenyt, melybe iskolánk, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia ötödik alkalommal kapcsolódott be. A felhívásra húsz pályázat érkezett, és az oktatási intézmények kategóriájában a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia harmadik helyezést ért el.

Én viszont nem csak iskolánk újabb sikeréről szeretnék írni, bár azt gondolom, méltán lehetünk rá büszkék, ahogy azokra a diákjainkra is, akiket sikerült cselekvésre bírnunk, bekapcsolnunk a fenti felhívásba, és „megfertőzni” a másképp gondolkodás, a fenntarthatóság vírusával. Ez évi díjazott pályázatunkkal diákjaink tudatos vásárlókká nevelését céloztuk meg, nagy hangsúlyt helyezve arra, hogy az élelmiszer-kilométerek jelentős mértékben befolyásolják a szén-dioxid-kibocsátást s közvetve a globális felmelegedést.

S hogy miért szeretném a kedves olvasót is együttgondolkodásra invitálni? Azért, mert lehet, hogy – hamarabb, mint azt gondolnánk – tényleg eljön a zéró év. Tudósok ugyanis azt prognosztizálják, hogy ha ilyen ütemben folytatódik a globális felmelegedés, és nem történik semmi, akkor e század végére eltűnik a civilizációnk, vagyis az emberi faj. Mindig a reményről beszélünk, meg azzal hitegetjük magunkat, hogy van még időnk, hogy elkezdődjön a változás. Lelkesítjük egymást, közben a szén-dioxid-kibocsátás egyre növekszik, s vele együtt a Föld légkörének felmelegedése is. A fogyasztás is egyre csak növekszik, mert azt mondjuk, hogy az a gazdasági növekedés motorja, miközben az erőforrások, nyersanyagkincsek vészesen fogynak.

Egy nagyon egyszerű példán keresztül mindenki megértheti, hogy vajon mi a fejlődés, és mi nem az. Ha kivágjuk az őserdőt, lebetonozzuk és egy összeszerelő gyárat építünk a helyére, akkor a mi értelmezésünk szerint az adott ország GDP-je növekszik, vagyis fejlődik a gazdasága. Igen ám, de minden józan ember érzi, hogy nem ez a járható út, nem ez a fejlődés, mert közben magunk alatt vágjuk a fát. S nem kell elmenni az amazóniai őserdőkig. Elég körülnézni szűkebb környezetünkben, a Csallóközben.
Mi a szántóföldjeinket betonozzuk le, hogy bevásárlóközpontokat, lakóparkokat, összeszerelő üzemeket építsünk. A fákat meg kivágjuk, mert útban vannak. Az intenzív disznótartás melléktermékét, a hígtrágyát hígítatlanul juttatjuk ki földjeinkre, s az abban lévő hormonok és antibiotikumok lejutnak a vízkészleteinkbe, mi meg megisszuk.
S mit történik a médiában? Alig akad egy reklám, ami arra hívná fel a figyelmet, hogy óvjuk a környezetünket, ültessünk fát, takarékoskodjunk, használjunk tömegközlekedési eszközöket, vagy ha autóba ülünk, ne egyedül tegyük azt. Ezzel szemben mire „tanítanak” a reklámok? FOGYASSZATOK, és újra csak FOGYASSZATOK! Az sem baj, ha nincs pénzed. Mi sem egyszerűbb, hiszen a pénz is eladó, vegyél fel hitelt!

Az utóbbi évtizedekben számos olyan civil kezdeményezés jött létre, amely a fenntartható, igazságos és a gyakorlatban is megvalósítható megoldásokat keresi a globalizálódó világ válságára. A nemnövekedés is egyfajta mozgalomként terjedt el Franciaországban az ezredfordulón. Követői radikális és kritikus szemlélettel viszonyulnak a bolygónk erőforrásainak véges voltát figyelmen kívül hagyó, korlátlan növekedésen alapuló, termelésközpontú, elidegenedett fogyasztói társadalmunkhoz. A nemnövekedés valójában provokatív elnevezése annak az elgondolásnak és a gyakorlatban is megvalósítható kísérletnek, melynek köszönhetően kiépíthetünk egy olyan új szempontokon alapuló társadalmi berendezkedést, amely a föld természeti erőforrásaival bölcsen gazdálkodik, élhető kereteket teremtve mind kortársaink, mind a jövő nemzedékek számára. A nemnövekedés tehát nem maga a cél, hanem egyfajta eszköz, átmenet egy új társadalmi berendezkedés felé. A fenti sorok Serge Latouche A nemnövekedés diszkrét bája című könyvének főbb gondolatait foglalják össze.

Itt az idő tehát a cselekvésre. Tőlünk is függ, hogy milyen jövő vár ránk, emberekre, a gyerekeinkre és az ő gyerekeikre! Csak ahhoz fel kellene áldoznunk a kényelmünket és mérhetetlen jólétünket.
Kiss Klaudia mérnök-szaktanár

Ezt olvasta már?

Active English Week a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémián

Mint minden februárban, az iskola idén is megrendezte a diákok angolnyelv-tudását elmélyítő hetet, az Active …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.