2018. június 24.,vasárnap
Címlap | Egyéb | KOMPAS V NÁS, avagy iránytű lehet-e Wass Albert

KOMPAS V NÁS, avagy iránytű lehet-e Wass Albert

Bárcsak iránytű lenne inkább, mint példakép! – mondhatnánk enyhe malíciával. Merthogy nem csupán mezei olvasók, hanem sajnos aktív magyartanárok fogyasztják imádattal, ilyenképpen:

„KOMÁROM. A gyökér megmarad című irodalmi esttel emlékeztek a 110 évvel ezelőtt született és 20 évvel ezelőtt elhunyt erdélyi magyar író-költő, Wass Albert életútjára és nemzettudat-erősítő munkásságára a komáromi Jókai Mór Alapiskolában annak diákjai, pedagógusai, valamint a több korosztályt képviselő, felvidéki és magyarországi vendégszereplők. A Cséplő Viktória által rendezett, kettős jubileumhoz méltó műsort a nézők álló vastapssal köszönték meg, végül közösen énekelték el a Himnuszt és a Székely Himnuszt.”

Közli velünk a magyar szélsőjobb kultúrpolitikájához közel álló Hirek.sk portál cikkírója. De nem hagyja annyiban, némi kis összeesküvés-elmélettel tarkított életrajzot követően még rá is tesz egy lapáttal:

„Cséplő Viktória rendező a szívhez és észhez szóló megemlékezés után portálunk kérdésére elmondta: »A Jókai Mór Alapiskolában írókról, költőkről eddig inkább előadásokat szoktunk tartani. Mivel azonban idén emlékezünk meg Wass Albert költő születésének 110. és halálának 20. évfordulójáról, e kettős jubileum alkalmából kezdeményezésemre, több nagyon aktív kollégám és technikusunk, Varga Tamás közreműködésével egy másfél órás verses-dalos-táncost műsort állítottunk össze. Szereplőink között az óvodásoktól kezdve az alapiskolásokon, illetve az egyetemistákon át a pedagógusokig minden korosztály képviseltette magát. Mindnyájan őszinte tisztelői vagyunk Wass Albertnek. Összeállításunknak azt a sokatmondó Wass Albert-idézetet adtuk, hogy A gyökér megmarad. Már nyár óta érlelődött bennem az emlékműsor forgatókönyve, s örömmel vettem, hogy az észak-komáromi szereplőkön kívül dél-komáromi, kisbéri és tatai fiatalok is szívesen közreműködtek az összeállításunkban«. (Sic! Mármint hogy a pont pont rossz helyen van…)

…de ez semmiség a közlendőhöz képest. Azt ugyanis a példaképgyáros elfelejti megemlíteni az életút kapcsán, hogy Wass Albertet a mai napig nem mentették fel a háborús bűnösség vádja alól, amiért halálra ítélték. S bár a rehabilitálására erdélyi/és magyar politikusok minden követ megmozgattak, mégsem sikerült őt a vádak alól tisztázni, főleg hogy ő maga élete végéig ragaszkodott is a szélsőséges eszmékhez.

Kérdés:

amikor a magyar irodalom tele van jobbnál jobb, példaképnek alkalmas alkotókkal, életművekkel, mi készteti a magyar közéletet arra, hogy sorra-rendre előbányássza és piedesztálra állítsa ÉPPEN a hungarista/fasiszta eszmék hirdetőit, elkötelezettjeit??? Hogy EMLÉKÉVEKET és rendezvénysorozatokat szenteljenek ÉPPEN NEKIK???

Hadd idézzem egy semlegesnek tűnő ember, a Petőfi Irodalmi Múzeum új igazgatójának, Prőhle Gergelynek a szavait:

„Én soha sem beszéltem Wass Albert emléke előtt tisztelgő kiállításról. Azt a dilemmát vetettem föl a pályázatomban, hogy ha van egy sokszínű erdélyi irodalmi hagyományunk, akkor miként lehet, hogy egyetlen szerzőnek, nevezetesen Wass Albertnek akkora kultusza van, mint az összes többinek együtt sem. Holott éppen hogy nem ő volt, aki segítette volna feldolgozni a trianoni traumát, inkább olyan érzelmeket generált, amelyek ezt meggátolták. Tehát egy vele is kapcsolatos kiállításon én arra kérdeznék rá, hogy miért inkább Wassnak lett kultusza, semmint Kós Károlynak, Tamási Áronnak vagy Bánffy Miklósnak. De arra a kérdésre is választ kellene találnunk, hogy a nemzetpolitikai gondolkodásunkat milyen írói attitűdök és életművek határozták meg. Úgy gondolom, ezek releváns kérdések. Legutóbb például Markó Béla jelentetett meg a témával kapcsolatos tanulmányt, szóval nem csupán engem érdekel.”

Valóban nem csak őt: engem is roppantul érdekelne, mi áll az irodalomtörténet által az élvonalbeli szerzők sorába semmiképpen sem besorolt szerző megistenítésének szándékában. Mert ha csak a lelkes majmolás és tájékozatlanság, akkor még nincs akkora baj, mint ha a szélsőséges eszmék újratupírozásának, a jövő nemzedék gyűlöletbeszéddel való megfertőzésének feltett szándéka húzódik meg a jelenség mögött. Mert amúgy „A romániai magyar irodalom, illetve a magyar regényirodalom alakulása, fejleményei és eredményei dolgában jártas irodalomtörténészek között viszont mind ez idáig nem akadt senki, aki irodalmunk élvonalában, különösen pedig – nemzeti hovatartozás nélkül – a világirodalom legnagyobbjai között jelölné ki a helyét.”

 

És igen: a „gyökér”, az sajnos megmarad. A szó jelentését szótárazzák ki.

 

• Haraszti Mária

___________________________

 

Kapcsolódó cikk arról, kik, mi okból és miképpen fényezik a Wasst övező legendákat:

MÁRKUS BÉLA: HOZSANNA NÉKED, WASS ALBERT?  • Két dokumentumkötet margójára

__________________________

És egy szakember véleménye:

„WASS-FOGAK

»– Szeresd a te népedet, nemzetedet, jobban, mint önmagadat, s rajta kívűl más isteneid ne legyenek! Ha pedig elfelejti a ti fületek a nemzet törvényeit, miket huszonkét éven át vérrel és kínnal tanult, s ott kezditek újra, hol annak idején abbamaradt: bizony mondom, pusztulás lészen akkor és döghalál…« – írja Vasasszentgotthárdon, 1940 novemberében.

Ez az áljeremiási intelem csupán egy ezreléke azoknak a – nem csupán keresztényi, de általában humanista szempontból – immorális és ízléstelen, esztétikailag jószerével minősíthetetlen szövegeknek, amelyek regények gyanánt elborítják a Kárpát-medence magyar könyvstandjait, ahonnan immár egy évtizede a gyűlöletbeszéd forrásait meríti a tudatosan jobboldali vagy akaratlanul is azzá váló új olvasónemzedék. Erdélyből kitelepedett idősebb emberek is, azelőtt nyitottnak látszó honfitársaink kezdtek el azóta »szőrös talpú« oláhozni, zsidózni, patkánynak becézni a nekik nem tetsző felebarátaikat. A történelmi egyházak, tisztelet a kivételesen műveltebb lelkipásztoroknak, áldásukat adják erre a diskurzusra, vagy legalábbis mulasztanak azáltal, hogy nem foglalnak ellene állást.

A »Farkasverem« című (kezdetnek nem rossz) regényét kivéve, azonban a munkák túlnyomó része méltatlan akár a komolyabb értelmezésre is. Rangosnak tudott irodalomtörténészek asszisztáltak mégis a Duna-tévében tartott Wass-napon a silány írásművek szerzőjének nemzeti mennybe menesztéséhez.

Kérdés, hogyan fér meg az ő értéktudatukban Wass Albert a huszadik század olyan nagyságaival, mint Ady Endre, József Attila, Bartók Béla vagy Márai Sándor?

Ehhez képest Ágoston Vilmos mintegy háromszáz oldalnyi elemzést szentelt életművének, melyből kiderült, hogy Wass Albert Ion Lancranjan és Doru Munteanu xenofób és silány stílusának magyar megfelelőjét »kínálja« főképpen Amerikában megjelent regényeiben, verseiben, azzal a különbséggel, hogy mennyiségileg sokszorosát produkálta amazok szavakban testet öltő »corpus delicti«-jének.

Jó gyomor kellett ahhoz, hogy valaki – legyőzve undorát – sorra beidézze a gyorsan ölő méregként ható, gyűlölködő mondatokat, amelyek ráadásul oly álságosak is tudnak lenni, hogy Dsida Jenő gyöngyeit saját korpájuk közé keverik.

Az egyik méregfolyam zárlatába Wass beidézi például a Tükör előtt gyönyörű sorait: „…így készülünk szelíd háborúra / mindig magunkért, soha mások ellen, / sót párolunk és vásznakat szövünk / s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

„Soha senki ellen…?” – Wass pontosan ennek ellenpólusát képezi!

Miközben Wass híveinek nyomására Kincses Előd a háborús bűnös rehabilitálásáért vállalja az ügyvédi viadalt, egyre-másra születnek olyan tanulmányok, és kerülnek napfényre olyan dokumentumok, amelyek egy ilyen próbálkozás legitimitását és sikerének esélyeit startból megkérdőjelezhetik.

Ha elfogadjuk Anrdrei Plesu tételét, miszerint: a bűnösöknek, még a gyilkosoknak is létezik őrangyaluk, nem zárható ki egy égi csoda az ügy kimenetelében… Akár a nemrégiben feltárt tények(?) ellenére sem, miszerint a pomázi kiadó, Turcsány Péter birtokába jutott az író nyilaskeresztes párttagsági könyve. Mert közben – innen derült ki – »A Hét« című irodalmi portálon »Ki menti meg Wass Albert lelkét?…« címen Szemenyei-Kiss Tamás tette közzé 2007 áprilisában a háromrészes, alaposan dokumentált tanulmányát Wass Albert nyilaskeresztes kapcsolatairól (is).

Az ő, (Szemenyei-Kiss Tamás) kommentárjainak egyik legfontosabb üzenetét jelen időre átfordítva idézem:
»A hullarablóvá lett könyvkiadók, a bértollnokok szándéka érthető… Ők a tényeket – ha azok nem illenek a stratégiába – egyszerűen nem veszik figyelembe, ők egy szerencsétlen, beteg ember személyes tragédiájából, a Magyarország és Románia közötti immár egy évszázados rivalizálásból igyekeznek politikai-gazdasági tőkét kovácsolni, érdekeiknek megfelelően…”

Cs. Gyimesi Éva
(Marosvásárhely, 2007. május 30.)
A szerző a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalomtörténeti Tanszéke professzora volt

 

Ezt olvasta már?

Új elnököt választott a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzata

A komáromi Selye János Egyetemen működő Hallgatói Önkormányzat 2017. december 12-én tartotta elnökválasztó küldöttgyűlését, amelyen …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

X