2017. november 20.,hétfő
Címlap | Kitekintő | Horrormesekönyvvel riogatták a német gyerekeket a XIX. században
Kócos Peti

Horrormesekönyvvel riogatták a német gyerekeket a XIX. században

Egy frankfurti ideggyógyász, Heinrich Hoffmann XIX. század közepén írt gyerekkönyve, a magyarul Kócos Petiként ismert Struwwelpeter gyermekek generációiba ültette el a félelmet. Sokan, talán nem teljesen alaptalanul, úgy vélik, a kor tekintélyelvű, poroszos, szadisztikus pedagógiája jelenik meg a modern pszichiátria úttörőjének történeteiben. 

Hoffmann könyvének eredeti, 1845-ben megjelent változatában a leghíresebb szereplő, a később címszereplővé vált Kócos Peti utolsóként bukkant fel. Az ideggyógyász rövid, illusztrációkkal ellátott történetekben hívta fel a gyerekek részére előírt alapvető viselkedési szabályok betartására a figyelmet – meglehetősen drasztikus módon.

Az olvasók megismerhették Gáspár történetét, aki, miután visszautasította a leves megevését, elsorvadt és meghalt, a folyton rosszalkodó Friciét, akit egy általa bántalmazott kutya súlyosan megsebesített, Konrádét, aki addig szopta az ujját míg le nem vágták, az álmodozó Jannikáét, aki beleesett a folyóba és megfulladt, vagy Hennikéét, aki addig játszott a gyufával, míg szénné nem égett. Kócos Peti „bűne” az volt, hogy sohasem vágta le a körmeit, de ami még ennél is rosszabb, sohasem fésülködött. Talán az ő büntetése volt a legkegyetlenebb: nem szerették.

A könyv első oldala

Hoffmann a műnek eredetileg a kevéssé vonzó Lustige Geschichten und drollige Bilder mit 15 schon kolorirten Tafeln fur Kindervon 3–6 Jahren (Vidám történetek és mókás képek 15 színes lemezzel 3-6 éves gyerekek számára) címet adta. Az egyébként meglehetősen rövid könyvet Hoffmann hároméves fiának szánta, karácsonyi ajándékként, ám a német területek könyvkiadásában otthonosan mozgó barátai azt ajánlották a szerzőnek, hogy biztosítson szélesebb nyilvánosságot művének.

Kócos Peti

Eredetileg mintegy 1500-3000 példányban adták a ki a munkát, amelyet két éven belül elkapkodtak, így jöhetett a második kiadás, amelyben az illusztrációk tekintetében már történtek bizonyos módosítások az első változathoz képest. Ebből a szempontból később további változásokat eszközöltek, Kócos Peti pedig a címlapra került, és újabb történetekkel gazdagodott a könyv.

Gáspár, aki nem ette meg a levest

A mű rendkívül népszerűnek bizonyult. 1848-ra már a hatodik kiadás is a boltokba került, és ekkorra már több mint 20 ezer példányt adtak el. Az egyik leghíresebb történetben a kis Konrádot figyelmeztetik, hogy ne szopja folyamatosan az ujját, mert jön a szabó és levágja. A fenyegetés nem sokat használ, és a kisfiú ujját végül valóban levágják. A szabó alakja vált később többek között Tim Burton Ollókezű Edwardjának ihletőjévé.

Az ujját szopó Konrád

Hoffmann egyetlen kitalált gyermekalakot sem kímélt. Fricikén például, aki minden élőlénnyel kegyetlenül bánt, levágta a legyek szárnyait, maradakat ölt és cicákat dobott le a lépcsőn, egy általa bántalmazott kutya állt bosszút, súlyos sérüléseket okozva neki. Frici ágynak dőlt, a kutya viszont nem kapott büntetést, sőt, a fiú vacsoráját az asztalnál ette meg.

Frici ágyba került, a kutya az asztalnál evett

A mesék túlnyomó többsége rosszalkodó gyerekekről szól, az egyiknek azonban egy nyúl a főszereplője. A történet szerint egy vadász óvatlanul elalszik a mezőn, mire a zsákmánynak szánt állat ellopja a puskáját, és a vadászra fogja. Az ezt követő káoszból egyikük sem jön ki jól, mivel a nyuszi rosszul céloz, és bár a vadász egy kútba esik, az állat utódját egy, az eltévedt golyó nyomán kiömlő csésze forró kávé megégeti.

A nyúl áldozatból hirtelen a hatalom birtokosává vált
A nyúl áldozatból hirtelen a hatalom birtokosává vált

Egy másik mesében három fehér fiú zaklat egy fekete gyereket, pusztán annak bőrszíne miatt. A fekete kisfiú kinézetének leírására használt nyelvezetet ma már nem lehetne használni, mint ahogy a viseletek közötti különbség képi megjelenítését (a fehér fiúk jól öltözöttek, míg a fekete srácnak csak az ágyékát fedi ruhadarab) szintén könnyen rasszistának lehetne bélyegezni.

A fehér fiúk büntetése: tintába mártás

A történet azonban azzal ér véget, hogy a fehér fiúkat megbüntetik, amiért kigúnyolták fekete társukat – ez pedig 150 évvel később is érvényes morális tartalmat sejtet, még ha a büntetési forma megint csak idejétmúltnak tűnik: a fiúkat ugyanis fekete tintába mártják, hogy megtudják, milyen más színűnek lenni.

Forrás: Múlt-Kor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

X