2018. február 21.,szerda
Címlap | Kitekintő | Ami egyszer megtörtént, újra megtörténhet

Ami egyszer megtörtént, újra megtörténhet

1915 és 22 között a huszadik század legelső népirtása zajlott Törökországban az első világháború leple alatt. A brutális, kegyetlen tömeggyilkosságoknak másfél millió keresztény örmény esett áldozatul. Árvák és életben maradt túlélők százezrei menekültek a világ távoli országaiba, köztük Magyarországra is.

Az antant Gallipolinál történt partraszállása után, 1915 áprilisában született meg a végleges döntés az örmények kiirtására. Irányításával Shoukrie oktatási minisztert bízták meg, akinek munkáját Talaat belügyminiszter felügyelte. Az akciósorozat Isztambulban indult április 24-én az örménység vezetőinek, elsősorban az értelmiségiek deportálásával. Az első áldozatok között volt Komitasz, a szerzetes-zeneszerző, aki egész életét az örmény egyházi zene tanulmányozásának szentelte, valamint Siamantó, a híres költő is.

_________________
A 2016/17-es tanév a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban a tolerancia éve. Ennek keretén belül január 31-én tolerancia napot tartottak „a krókusz sárga virága jegyében”.

Az örmény népirtásról Magyar Dalma és Szabó Krisztina tartottak előadást:

Forrás: Magyar Interaktív Televízió • Haraszti Gyula felvétele

________________________
10 tény az örmény népirtásról

1. Az 1915-től – megszakításokkal – 1923-ig tartó, az egységes török nemzetállam megteremtésének jegyében zajló népirtás során az Oszmán Birodalom 1,8-2,4 millió örmény lakójából mintegy 1-1,5 millió veszítette életét.

2. Tervszerűségét, méreteit és brutalitását figyelembe véve sokan az első modern népirtásként tartják számon az örmény holokausztként is emlegetett eseménysorozatot.

3. Az Oszmán Birodalomban nem ez volt az első örményellenes pogrom. A 1894 és 1896 között 2-300 ezer, 1909-ben 20-30 ezer örmény esett áldozatul az etnikai tisztogatásoknak.

4. A népirtás felelősének a történészek elsősorban az 1913-ban hatalomra kerülő nacionalista ifjútörök vezetőket, az ún. három pasát, Talaatot, Envert és Dzsemált tartják.

5. A népirtásban nagy szerepet játszott, hogy az Oszmán Birodalom vezetői az árulónak titulált örményeket tették felelőssé az első világháborús kudarcokért.

6. A törökök 1915 nyarától több tízezer nőt, gyereket és idős embert deportálták megfelelő víz- és élelemellátás nélkül a szíriai sivatagba. Többségük már az úton meghalt.

7. A deportáltaknak gyakran meztelenül kellett sétálni a tűző napon. Aki megállt, lelőtték. Az út során minden ehetőt – többek között füvet, bogarakat, és döghúst is – elfogyasztottak.

8. Az örmény nőket gyakran háremekbe adták, a fiúk pedig árvaházakba vagy török családokhoz kerültek, ahol kötelezték őket az iszlámra való áttérésre.

9. Az örmény papok kirívóan brutális kegyetlenkedések célpontjaivá váltak. Gyakran kivájták a szemüket, letépték a körmeiket vagy leégették a szakállukat kivégzésük előtt. Egy török tiszt bevallotta Id. Henry Morgenthau isztambuli amerikai követnek, hogy az örmény foglyok kínzásakor nagyban támaszkodtak a spanyol inkvizíció módszereire.

10. A pusztítás nem csak emberéletekre irányult. Az ifjútörökök 1915-ben megkezdték a birodalom területén található örmény műemlékek szisztematikus megsemmisítését is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

X