2017. július 26.,szerda
Címlap | Hírek | Szimpózium a Vekker Műhellyel (videóval frissítve)
Vekker Műhely

Szimpózium a Vekker Műhellyel (videóval frissítve)

Két beszámoló résztvevő diákok tollából

Október 26-án a pozsonyi Magyar Intézetben immár negyedik alkalommal megrendezett szimpóziumon a Vekker Műhely előadását tekinthették meg az érdeklődők. A szimpóziumon sok érdekesnek bizonyuló előadás hangzott el, de ezek közül kiemelkedik a Vekker Műhely előadásában bemutatott Másik oldal (Druhá strana) című drámapedagógiai színmű.

Az előadás története egymagában véve pofon egyszerű: adott egy nagyszelmenci főszereplő Udvardi Miki, aki életének abba a szakaszába lépett, hogy a továbbtanulása felől kell döntenie. Miki Zsolnára szeretne jelentkezni a fociakadémiára, annak ellenére, hogy az államnyelvvel ápolt viszonya korántsem tökéletes. Az anya viszont nincs elragadtatva az ötlettől, szeretné, ha fia Kassán tanulna tovább egy neves magyar gimnáziumban.

LáthA szimpózium résztvevőiatjuk, hogy már az előadás elején megmutatkozik egyfajta ellentét, az anya szeretné fia magyarságát megőrizni, míg a fiút csak az álmai hajtják előre, mit sem törődve azzal, hogy úgymond szlovákok közé lesz „zárva”, nem is beszélve a számos atrocitásról, ami valószínűleg érni fogja őt magyarsága miatt. Miki lánytestvére sincs elragadtatva az ötlettől, hogy a fiú Zsolnára készül. A lányt a magyarság megőrzése vezérli, élesen kritizálja Mikit, aki mindezt figyelembe se veszi. Kérdések merülnek fel: vajon be tud-e majd illeszkedni Miki az új környezetbe, vajon nem fogják-e őt gúnyolni akcentusa miatt?

Az előadás interaktív mivolta lehetőséget adott arra, hogy maguk a nézők is véleményt formálhassanak a történésekről. A színészek feldobták a labdát, a nézők feladata volt, hogy leüssék azt. Az előadás sok érzelmet mozgatott meg bennünk, nézőkben. Egyszerű kérdésként tekintünk a magyar–szlovák (v)iszonyra, pedig korántsem bizonyul annak. Sokan úgy vannak ezzel a kérdéssel, hogy észre sem veszik, elsiklanak fölötte vagy egyszerűen nem foglalkoznak vele. Véleményem szerint, talán ez a legnagyobb hiba, amibe beleeshetünk. Magyarnak lenni Magyarországon a legegyszerűbb dolog. Nekünk, szlovákiai magyaroknak ez egy kihívás. Egy kihívás az élettől, ami nap, mint nap próba tesz mindannyiunkat. Aki igaz magyar, az a szíve mélyén mindig magyar marad, akkor is, ha idegen nyelvi környezetbe kerül. Ne tekintsünk egymásra ellenségként nemzetiségi alapon, fogadjuk el, hogy Szlovákia ugyanúgy az otthonunk, mint a szlovákoké.  De tekintsünk el a nemzetiségi elvektől.

Az egyik előadó az előadás után egy érdekes kommentárt hozott fel bölcs példaként, mégpedig azt, hogy nem a magyarságunk vagy a szlovákságunk a fontos, hanem az, hogy mindvégig emberek maradjunk, és ez vezéreljen bennünket.  Talán ez volt az a mondat, ami a legnagyobb hatást tette rám. Tekintsünk el a „na Slovensku po slovensky” jellegű negatív beszólásoktól, és csak annyit mondjunk válaszul: „na zdravie”!

Molnár György

Az interaktív színházi játék két szereplője

Október 26-án a Pozsonyi Magyar Intézetben sor került az évi szimpóziumra. Idén az előadások előtt egy kétnyelvű drámapedagógiai előadást láthattunk a Vekker Műhely társulattól, sőt még szereplők is lehettünk az előadásban.

Ez az interaktív előadás Udvardi Mikiről, szlovákiai magyar fiúról szól, aki Nagyszelmencről származik és Zsolnára jelentkezik a fociakadémiára. A darab egyes részei után a szereplők leállították a cselekményt és a nézőktől kértek véleményt, hogy az ő helyzetükben mi mit tennénk, mi a mi véleményünk? Hogyan is tudjuk megőrizni a magyar nyelvet egy idegen nyelvi környezetben?

Azt gondolom, hogy aki magyarnak lett nevelve, az magyar marad, lakhat bárhol a világon, beszélhet akármilyen nyelven. Számomra az a magyar ember, aki magyarul gondolkodik és magyarul álmodik. Attól, hogy elkerülünk egy másik nyelvkörnyezetbe, legyen az szlovák, angol, spanyol stb., az nem változtatja meg gondolkodásunkat. Magyarok maradunk.

A 21. században, főleg a modern technikának köszönhetően, már bármikor és bárhonnan haza telefonálhatunk. A világhálón is rendszeresen olvashatjuk a nap fontos eseményeit az anyanyelvünkön, sőt a közösségi hálón napi szinten tarthatjuk a kapcsolatot a családunkkal, barátainkkal és ismerőseinkkel.

Igaz viszont, hogy alkalmazkodnunk kell az államnyelvi környezethez. Ezért is lehet nehéz egy magyar szülőnek az, ha a gyermeke szlovák iskolát választ magának majd a későbbiekben. Persze itt is megjelennek olyan kérdések, hogy hogyan őrzi így meg a magyarságát? Cikizni fogják majd az iskolában szlovák tudásával és az akcentusával kapcsolatban?

Én is szlovák középiskolába jártam, mert 15 évesen már tudtam, hogy fotós szeretnék lenni, de nálunk ezt a szakmát csak szlovákul tanulhattam, ezért jelentkeztem szlovák művészeti középiskolába. Az elején, igaz, gond volt a szlovák nyelv, a szlovák nyelvi környezet, egyedüli magyarként az osztályban, de idővel belejöttem és már gördülékenyen ment a tanulás is. Idő kell mindenhez.

Részletek a bevezető előadásból

Ezzel az írásommal, persze, nem arra szeretném buzdítani a diákokat vagy a szülőket, hogy mindenképpen szlovák középiskolát kell választani, hanem inkább arra, hogy kövesse mindenki az álmait, a céljait. Én követtem, és most még is magyarul tanulok a pozsonyi Comenius Egyetem Magyart Tanszékén. Az élet kiszámíthatatlan, de egyszer élünk. Éljünk tehát úgy, ahogy az nekünk a legmegfelelőbb, hogy teljesíthessük az álmainkat!

Ez az előadás számomra nagyon sokat nyújtott, mert egyes részleteiben magamra ismertem. Örülök, hogy részt vehettem ezen az előadáson és remélem, láthatunk még ilyen színvonalas és elgondolkodtató drámapedagógiai előadást a következő szimpóziumon is.

Méry Katalin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

X