2018. augusztus 16.,csütörtök
Címlap | Retró | Vörös Péter – Ideje lerombolni a tévhiteket! Avagy, hová járjon a gyerek, ha magyar?

Vörös Péter – Ideje lerombolni a tévhiteket! Avagy, hová járjon a gyerek, ha magyar?

Az iskolai beíratások idejének beköszöntével megszaporodtak a kampányok, a vészharangot kongató írások, de a reménykedésre okot adó számadatok is. Ahogy ezt megtudhattuk, 2005 után nőtt a születések száma, ami a most iskolába kerülő generáción már érződhet. Persze nagy kérdés, hogy ez tényleg segít-e a magyar iskolákon. Pék László, a Pedagógusszövetség elnöke szerint ugyanis hogy mennyi gyerek kerül magyar iskolába, „sok mindentől függ”. Én határozottan úgy gondolom, hogy ez csak egy dologtól függ: a szülő döntésétől. Még a szülőt is csak nagyon kevés (és tegyük hozzá, gyenge lábakon álló) érv befolyásolja ebben a döntésében. A legtöbbet ismételgetett indok, bizony nem az iskola minősége – ahogy erre Pék László utal nyilatkozata további részében, hanem az, hogy „a gyerek tanuljon meg szlovákul, mert úgy jobban fog érvényesülni”. Ezt már több mint 40 éve hallgatjuk. Régen ismert, hogy a jobb érvényesüléshez nem kell szlovák iskolába járni. De vajon tényleg tudják ezt azok a szülők is, akik a szlovák iskola mellett döntenek? Ha már ilyen örömre okot adó módon megerősödött a szlovákiai magyar civil szféra, végezzenek el egy összehasonlító vizsgálatot a magyar iskolába járó gyerekek és a szlovák iskolát látogató magyar gyerekek bevonásával. Ilyen vizsgálatra került sor a minap a Vajdaságban, aminek köszönhetően fehéren-feketén kiderült, bizony az anyanyelvén tanuló gyerek jobban teljesít, kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb idegen nyelven tanuló társainál. A szlovák iskolába íratás a 70-es évek elejétől vált „divattá” a szlovákiai magyar szülők körében. Azóta generációk nőttek fel, akikből – magyar iskolából indulva – számos neves tanár, színész, közgazdász, vállalkozó, orvos, mérnök, az élet különböző területein sikeres ember került ki, aki szlovák közegben gond nélkül megállta a helyét. Szerencsére a hazai sajtóorgánumok a beíratások idején gyakran szólaltatják meg őket, hogy nagyobb publicitást adjanak a ténynek: a magyar iskola sikeres és szakmailag elismert embereket nevel. A fent említett álindok azonban makacsul tartja magát a közvéleményben. Jó lenne végre egyszer s mindenkorra lerombolni ezt a tévhitet. Meggyőződésem, hogy meg kell tanulni szlovákul, de nem kell túlmisztifikálnii a szlovák nyelvtudást. Kétségtelen, hogy a magyar iskolákban zajló szlovák nyelvoktatásnak vannak hiányosságai, amin változtatni kell. De naivitás lenne azt gondolni, hogy akármilyen kiváló nyelvoktatás mellett is az alap- vagy középiskolából kikerülő gyerekek štúri szóvirágokban fognak szlovákul beszélni. Ha azt akarjuk, hogy gyermekünk jól tudjon angolul, Angliába küldjük nyári munkára, mert két hónap alatt gond nélkül gyakorlatot szerez a nyelvhasználatban. Nincs ez másként a szlovák nyelv esetében sem. Aki az iskolában jó alapokat szerzett – ami természetesen elengedhetetlen –, ahogy szlovák nyelvi közegbe kerül, pár hónapon belül folyékonyan fogja beszélni a nyelvet, ha akarja, ha nem.
A szlovák és magyar iskola közt vaciláló szülőknek inkább azon lenne érdemes elgondolkodniuk, mitől fosztják meg gyermeküket, ha nem a magyar oktatási intézményt választják. Megfosztják őket az anyanyelvüktől, amelyet már soha nem fognak a valódi képességeikhez méltó színvonalon beszélni és mélységekben gondolkodni, de feltehetőleg a szlovákot sem, hiszen az első négy év nyelvi élményei meghatározók. Megfosztják őket a közösséghez tartozás élményétől, mert soha többé nem fogják magukat otthon érezni sem a magyar, sem a szlovák közegben. Megfosztják őket a világ megismerésének élményétől, ami csak anyanyelven lehetséges. Megfosztják őket a múltjuktól, az őseiktől, a folytonosságtól – merthogy a jövőnk a múltunkból épül fel. Megfosztják őket a tudattól, hogy nem egyedül vannak a világban, hanem egy nemzethez tartoznak, annak minden attribútumával együtt. A szülők végül önmagukat is megfosztják attól, hogy idős korukban az unokáikkal magyarul oszthassák meg örömüket, bánatukat és élettapasztalataikat, mert kevés kivételtől eltekintve gyermekeik számára már az sem lesz fontos, hogy a saját gyerekeiket egyáltalán megtanítsák magyarul. Hiszem és tudom, az ember nem véletlenül születik magyarnak. Mindenki küldetéssel születik a világra, és a nemzetünk, nyelvünk, őseink megtagadásával a küldetésünket sem tudjuk teljesíteni. Ezt az óriási felelősséget tudatosítsa minden szülő, amikor gyermeke jövőjéről dönt.

Forrás: www.facebook.com

Ezt olvasta már?

Mintegy 100 diákkal többet írattak be a magyar iskolába

Vörös Péter szerint köszönet illeti a magyar szülőket, a pedagógusokat, a civil szervezeteket és mindazokat, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

X